Puha, gluténmentes császármorzsa tej és tojás nélkül. Kukoricát és burgonyát sem tartalmaz.

Ehhez az ételhez kókuszvirágcukrot használok. Általában ritkán szoktam ezzel ízesíteni, mert elég drága. A császármorzsánál azért használom mégis, mert szép világosbarna színt ad az ételnek, másrészt karamellesebb íze miatt egyáltalán nem érezzük a dara rizsízét.

Néhány fontos tanács a hozzávalókkal kapcsolatban:

• A receptben kókusztejszín alatt az olyan tejszínszerű krémet értem, mint pl. a Cocomas vagy Delcoco márkájú, nem pedig a főzőkrémet.
• A csicseriborsó-konzerv vásárlásakor figyeljünk oda arra, hogy ne gőzben párolt csicseriborsót vegyünk, mert annak nincs leve (nekünk pedig éppen a levére lesz szükségünk).
• Ne szárított citromhéjat használjunk, hanem frisset, mert annak sokkal intenzívebb az íze. A citromot alaposan mossuk meg, mielőtt lereszeljük a héját.

Hozzávalók (2 adaghoz):

• 200 g barnarizs-dara;

• 120 ml víz;

• 40 ml kókusztejszín;

• 240 ml aquafaba, vagyis csicseriborsó-konzervlé;

• 20 g kókuszvirágcukor;

• 1 csipet só;

• 1 tk. folyékony vaníliaaroma;

• 60 g mazsola;

• 1/4 mokkáskanál reszelt citromhéj, illetve ízlés szerint ki mennyivel szereti;

• kb. 2 mokkáskanálnyi kókuszolaj a sütéshez.

Elkészítés:

1. A kókusztejszínt és a vizet alaposan összekeverjük.
2. A darát egy nagy tálba tesszük. Hozzáöntjük a kókusztejszínes keveréket, és jól összekeverjük (tömör masszánk lesz). 30 percen át állni hagyjuk, hogy a dara jól megszívja magát folyadékkal.
3. A mazsolát megmossuk, és forró vízbe vagy rumba áztatjuk.
4. A kókuszvirágcukrot kávédarálón megdaráljuk.
5. 30 perc elteltével a mazsoláról leöntjük az áztatóvizet vagy rumot. A darás keverékhez adjuk a vaníliát, a kókuszvirágcukrot, a sót, a reszelt citromhéjat és a mazsolát. Jól összekeverjük.
6. A csicseriborsó-konzervlevet közepesen kemény habbá verjük (ugyanúgy kell felverni, mint a tojásfehérjét). Könnyű mozdulatokkal, több részletben beleforgatjuk a darás keverékbe. Fontos, hogy jól összekeveredjen a massza, de közben a hab se essen nagyon szét. Ezért ne keverjük erősen, csak forgassuk a tésztát.
7. Ekkora adag császármorzsát két részletben szoktam megsütni, így nem lesznek túl nagyok a morzsák. Másrészt, a tészta ragadósabb, mint a búzadarás morzsáé, ezért könnyebb vele dolgozni, ha nem egyszerre sütjük meg az egészet.
8. Egy nagyobb teflonos serpenyő alját és kissé az oldalát is kikenjük kókuszolajjal, majd közepes lángon felhevítjük. Ezután beleöntjük a massza felét. Pár percet várunk, amíg az alja aranyszínűre pirul. Ekkor egy spatulával kis darabokra vagdossuk a tésztát, és a darabokat megforgatjuk. Morzsákra vagdossuk őket a spatulával, és ügyelünk arra, hogy mindenütt egyenletesen piruljanak. Ne pirítsuk őket sokáig, nehogy kiszáradjanak. Ugyanígy megsütjük a második adag tésztát is.

A császármorzsa melegen, frissen az igazi. Ízesíthetjük lekvárral (baracklekvárral nagyon finom), illetve xilit- vagy nádporcukorral. (Aki kukoricaérzékeny, ügyeljen arra, hogy ne kukoricából hanem nyírfából készült xilitet vásároljon.) Tartsuk a hűtőben.

Glutén- és tojásmentes palacsinta