Puha, gluténmentes császármorzsa tej és tojás nélkül. Kukoricát és burgonyát sem tartalmaz.
Ehhez az ételhez kókuszvirágcukrot használok. Általában ritkán szoktam ezzel ízesíteni, mert elég drága. A császármorzsánál azért használom mégis, mert szép világosbarna színt ad az ételnek, másrészt karamellesebb íze miatt egyáltalán nem érezzük a dara rizsízét.
Néhány fontos tanács a hozzávalókkal kapcsolatban:
- A receptben kókusztejszín alatt az olyan tejszínszerű krémet értem, mint pl. a Cocomas vagy Delcoco márkájú, nem pedig a főzőkrémet.
- A csicseriborsó-konzerv vásárlásakor figyeljünk oda arra, hogy ne gőzben párolt csicseriborsót vegyünk, mert annak nincs leve (nekünk pedig éppen a levére lesz szükségünk).
- Ne szárított citromhéjat használjunk, hanem frisset, mert annak sokkal intenzívebb az íze. A citromot alaposan mossuk meg, mielőtt lereszeljük a héját.
Hozzávalók (2 adaghoz):
- 200 g barnarizs-dara;
- 120 ml víz;
- 40 ml kókusztejszín;
- 240 ml aquafaba, vagyis csicseriborsó-konzervlé;
- 20 g kókuszvirágcukor;
- 1 csipet só;
- 1 tk. folyékony vaníliaaroma;
- 60 g mazsola;
- 1/4 mokkáskanál reszelt citromhéj, illetve ízlés szerint ki mennyivel szereti;
- kb. 2 mokkáskanálnyi kókuszolaj a sütéshez.
Elkészítés:
- A kókusztejszínt és a vizet alaposan összekeverjük.
- A darát egy nagy tálba tesszük. Hozzáöntjük a kókusztejszínes keveréket, és jól összekeverjük (tömör masszánk lesz). 30 percen át állni hagyjuk, hogy a dara jól megszívja magát folyadékkal.
- A mazsolát megmossuk, és forró vízbe vagy rumba áztatjuk.
- A kókuszvirágcukrot kávédarálón megdaráljuk.
- 30 perc elteltével a mazsoláról leöntjük az áztatóvizet vagy rumot. A darás keverékhez adjuk a vaníliát, a kókuszvirágcukrot, a sót, a reszelt citromhéjat és a mazsolát. Jól összekeverjük.
- A csicseriborsó-konzervlevet közepesen kemény habbá verjük (ugyanúgy kell felverni, mint a tojásfehérjét). Könnyű mozdulatokkal, több részletben beleforgatjuk a darás keverékbe. Fontos, hogy jól összekeveredjen a massza, de közben a hab se essen nagyon szét. Ezért ne keverjük erősen, csak forgassuk a tésztát.
- Ekkora adag császármorzsát két részletben szoktam megsütni, így nem lesznek túl nagyok a morzsák. Másrészt, a tészta ragadósabb, mint a búzadarás morzsáé, ezért könnyebb vele dolgozni, ha nem egyszerre sütjük meg az egészet.
- Egy nagyobb teflonos serpenyő alját és kissé az oldalát is kikenjük kókuszolajjal, majd közepes lángon felhevítjük. Ezután beleöntjük a massza felét. Pár percet várunk, amíg az alja aranyszínűre pirul. Ekkor egy spatulával kis darabokra vagdossuk a tésztát, és a darabokat megforgatjuk. Morzsákra vagdossuk őket a spatulával, és ügyelünk arra, hogy mindenütt egyenletesen piruljanak. Ne pirítsuk őket sokáig, nehogy kiszáradjanak. Ugyanígy megsütjük a második adag tésztát is.
A császármorzsa melegen, frissen az igazi. Ízesíthetjük lekvárral (baracklekvárral nagyon finom), illetve xilit- vagy nádporcukorral. (Aki kukoricaérzékeny, ügyeljen arra, hogy ne kukoricából hanem nyírfából készült xilitet vásároljon.) Tartsuk a hűtőben.
Glutén- és tojásmentes palacsinta
